Bár, a korlátozó intézkedések még tartanak, de én már tervezem a jövőt. A jövőt, ami esetemben sem lesz olyan, mint az előtt. Hogy miért nem? Ezzel kapcsolatban osztom meg Veletek a sztorimat.

Több, mint 10 éve ismerkedtünk meg a gyógygombákkal. Családi érintettség miatt kerestünk alternatív lehetőséget egy súlyos betegségre. A maláj DXN céget találtuk és az ő termékeit. Néhány hónap alatt bizonyítottak nekünk a termékek ezért alaposabban megnéztük, milyen üzleti lehetőséget nyújt a cég. Mivel az üzleti terve is vonzó volt számunkra, belevágtunk. De nem akarlak Benneteket a gyógygombák jótékony hatásairól és az üzleti lehetőség előnyeiről informálni, hanem csak eljutni a sztorimhoz.

Szóval, a gyógygombák immunerősítő és egészségmegőrző hatásairól 100%ban meggyőződtem. Tudtam, hogy belsőleg hogyan hatnak és ha a testet belülről védik, akkor kívülről is éppen olyan hatásosak. Éppen ezért fogadtam a hírt nagy örömmel, még 2018. decemberében, hogy a DXN egy dél-koreai kozmetikai céggel közösen 2 kozmetikai termékcsaláddal és 3 fajta fátyolmaszkkal lép piacra...ráadásul elsőként Európában és Magyarországon. Ez azért volt nagy hír, mert a DXN eddig csak a táplálékkiegészítők piacán mozgott, a kozmetika és szépségiparágban nem. De talált egy több mint 20 éve ezen a piacon működő céget és vele közösen létrehozta azokat a termékeket, melyekről itt az oldalamon már sokat olvashattál. Amint lehetőségem lett rá jelentkeztem a koreai cég tréningjére és elvégeztem azokat a képzéseket, melyek ahhoz kellettek, hogy alaposan megismerjem a termékeket és ajánlani is tudjam. Na, ezen a ponton éreztem azt, hogy én ennél többet akarok. Én nem csak a barátnőimnek szeretném megmutatni ezeket a termékeket, hanem én ezzel hivatásszerűen akarok foglalkozni.  

Huuuu de ehhez kozmetikus végzettséggel kell rendelkeznem. Egyre többet foglalkoztam ezzel a gondolattal. Aztán szembe jött velem egy idézet: "It is never too late to be what you might have been" vagyis „soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna”. Ez indított el és kezdtem el keresni a neten a kozmetikus képző iskolákat. Sokáig gondolkodtam, vívódtam, hogy jelentkezzek-e? Mert 50 évesen egy új szakmába belevágni, időt, energiát beletenni, a kihívásokat megugrani és a vizsgastresszt újra megélni nagy dillemát okozott nekem. De aztán döntöttem.

2019. februárban iratkoztam be az egyik soproni képzőintézetbe. Heti 2 alkalommal 4 óra elméleti oktatás volt, délutántól estig, alapozó tantárgyakból, majd szakmai elméleti és gyakorlati órák voltak. Egészen pontosan egy éven keresztül…nyáron is. Mondanom sem kell, hogy egy szuper osztály jött össze. Sokszor voltunk hullámvölgyben, én magam is átéltem ezeket, de mindig kihoztuk egymást ebből. Igazi csapatként működtünk és segítettük egymást egy évig és még azóta is!

A vizsga előtt pánikzónában voltam, majd 2 hétig. Csak arra tudtam gondolni, amit egy évvel azelőtt megálmodtam: kozmetikus szeretnék lenni, aki nem megélhetésből, hanem hobbiból délutánonként, heti 4-6 vendéget elvarázsol. Olyan szakember szeretnék lenni, akihez a szakmai tudása és az emberi értékei miatt is szívesen érkeznek majd a vendégek és mert nálam mindig vidámság van.

Nem húzom a végtelenségig, mert nem a félelmeimről akarok írni, hanem arról, hogy végül is 2020. február 7-én írásbeli majd február 12-én gyakorlati tudásomból is sikeres (jeles) vizsgát tettem és szakképzett kozmetikus lettem. Nagyon-nagyon boldog voltam és most is az vagyok, mert talán mások számára is hitet adtam, hogy mindig lehet váltani, változtatni, akár új szakmát is tanulni. Büszke vagyok arra amit elértem, és azt, hogy ezt az 1 évet végig tudtam csinálni.

A vizsga után berendeztem a kis kezelő szobámat, megvásároltam mindent, ami a szakma beindításához kell.

Még március elején elmentünk 5 napra síelni és amire hazaértünk, már semmi nem volt az, mint korábban…minden megváltozott és hirtelen más lett a fontos. Ugye értitek miért nem tudtam akkor, ott március elején megosztani veletek az örömömet?

… és most miért? Azért, mert minden összeállt a fejemben, tudom, hogy miért, mit és hogyan fogok csinálni amikor majd újra beindul az élet.

Ezekről a terveimről is hamarosan írok.

Addig is vigyázzatok magatokra!